Az Uranista

LMBT+ szemmel életről, politikáról és kultúráról.

Menj el te is HIV-szűrésre!

2019. november 24. 10:29 - uranista

Indul az Európai Szűrési Hét

Michel Foucault, Freddy Mercury, és Paul Monette. Mi a közös bennük? Mindhárman AIDS-ben és annak a szövődményeiben haltak meg. Természetesen abban az időszakban az AIDS még gyógyíthatatlan betegség volt, nem léteztek tesztek amelyek kimutatták volna, és nem voltak olyan antivirális gyógyszerek, amelyekkel ma már kezelni lehet a betegséget. Ennek kapcsán azt gondolom, hogy 2019-ben minden promiszkuus életvitelt folytató embernek kötelessége lenne legalább félévente HIV szűrésre járnia. És nem csak azoknak, akik azonos nemű partnerrel csinálják.
Sajnos még mindig a homoszexuális férfiak közül kerül ki a legtöbb új fertőzőtt: 2019 első és második negyedévében 6,5-szer több melegnél diagnosztizálták a betegséget, mint heteroszexuálisnál. Azonban ne gondolják a heteroszexuálisok sem, hogy biztonságban vannak: ez egy vírus, nem tesz különbséget szexuális irányultság alapján.

Mi azonban tehetünk a fertőzés terjedése ellen: húzhatunk óvszert, járhatunk szűrésekre, és kiokosíthatjuk magunkat a témában. És ebben az esetben fokozottan igaz, hogy a tudás életet menthet. Erről szól december 1.-je, az AIDS világnapja, és az azt megelőző, ún. Európai Szűrési Hét.

Miért menjünk tehát szűrésre?

1) Bárki fertőzött lehet. Ha nincsenek is tünetei, akkor is. Ki a megmondhatója, hogy a legutóbbi kalandunk korábban kikkel volt, és azok korábban kikkel voltak? HIV pozitív lehet a legszimpatikusabb, legvonzóbb ember is. És leginkább: mi magunk is. Ameddig nem megy el az ember szűrésre, addig nincs rá garancia, hogy nem fertőzött.

2) Balesetek történnek. Mindenkivel. Az óvszer elszakadhat, vagy lecsúszhat, és ezt nem hozza helyre az esemény utáni tabletta. (Ez nem teljesen igaz, mert létezik olyan gyógyszer, amelyet, ha az aktus után 72 órával beveszünk, akkor minimálisra csökkenti a HIV-vel való fertőződés esélyét, azonban idehaza ilyet csak egészségügyi személyzet szokott kapni.)

3) Mert átéled a félelmet. Komolyan. Még a legmagabiztosabb szent is elbizonytalanodik abban a húsz percben, ameddig a gyorsteszt eredményére vár. Tudom, mert sokszor átéltem; ez az idő elég arra, hogy az ember elmélkedjen egy kicsit arról, hogy mennyit is ér meg neki az egészsége, kikkel is volt, vagy mennyi kockázatot vállalt feleslegesen. És ez a félelem segít abban, hogy máskor bölcsebben dönts, és ne kockáztass feleslegesen.

4) Mert beszédtémát ad. Elmesélheted másoknak is, hogy te aztán negatív vagy, és őket is inspirálhatod arra, hogy elmenjenek egy szűrésre. És minél többen mennek el szűrésre és tudják meg a státuszukat, annál kisebb az esélye annak, hogy tovább tudjon terjedni a betegség.

Úgyhogy tessék szépen elmenni. És ne csak most: menjetek el minden veszélyesnek ítélt kaland után négy héttel (akkor már nagy bizonyossággal detektálható a vírus), vagy legalább fél évente egyszer. A lenti szórólapon láthatjátok, hogy az Európai Szűrési Héten hol lehet ingyenes tesztet csináltatni, de ha lemaradnátok róla, az sem baj: ezen a linken megtaláljátok, hogy hol tudnak szűrést végezni országszerte

hiv-szuresi-het-kreativ.jpg

(forrás: humenonline.hu)

komment

Igazságos-e, ha egy transznemű ciszneműekkel áll ki egy sporteseményen?

2019. november 21. 17:38 - uranista

Adalék a South Park által kirobbantott vitához

A populista jobboldal hősként ünnepli a South Park c. animációs tévésorozatot azért a szatíráért, amelyben kifigurázzák azt a gyakorlatot, amely szerint transznemű sportolók (jelen esetben MtF azaz, Male to Female) elindulnak egy sporteseményen és ott legyőzik a nőnemű sportolókat. Mindeközben több LMBT+ oldalon pedig a South Parkot érő szidalmakat, kritikákat, sőt, egyes fórumokon a show betiltására vonatkozó peticíókat is lehet már találni.

Ennek kapcsán vegyük egy picit górcső alá a sportverseny kérdést a transzneműek esetén. Sokan nem fognak szeretni az álláspontom miatt, de ebben a kérdésben kivételesen egyetértek azokkal a kritikusokkal, akik azt hangoztatják, hogy MtF transzneműeket összeengedni cisznemű női sportolókkal igazságtalan.
Természetesen az sem mindegy, milyen sportról van szó, hiszen vannak sportok, pl. a sportlövészet, ahol abszolút nem számít, hogy ki transz, és ki cisznemű, hiszen az ügyesség a fontos, nem a fizikum. Azonban egy olyan sportnál, ahol test test ellen van, mint mondjuk a birkózás, vagy ahol az alapvető fizikai erő dominál (pl. súlyemelés), igenis van helye ennek a kritikának. Mondom ezt minden transzfóbia nélkül, pusztán biológiai tényekre alapozva a véleményemet.

screenshot-2019-11-14-at-10_23_10.png

(forrás: Comedy Central)

Mert akárhogy nézzük, a biológia nagy úr; ugyan ma már léteznek remek műtétek és hormonális terápiák, amelyek segítségével elérhető a nem megváltoztatása, de az alapvető csontozat és izomzat ezek ellenére is megmarad, márpedig ezek ilyen esetben egészségtelen és a verseny számára kontraproduktív előnyhöz juttatják az MtF sportolókat a cisznemű nőkkel szemben. Hiszen a versenynek a célja az erő összemérése: ki erősebb, ügyesebb a másiknál, de fontos, hogy mindenki, aki a versenyben részt vesz, relatíve egyenlő erőviszonyokkal bírjon. Vegyünk egy egyszerű példát: a boxban nem véletlenül vannak súlycsoportok, és nem szoktak pehelysúlyú versenyzők nehézsúlyúakkal összecsapni, pont amiatt, hogy érdemi küzdelem legyen, ne csak azt nézzük, hogy valakit összevernek. Jelen esetben pedig könnyen elképzelhető, hogy egy  tranzicionálás közben lévő MtF transznemű, aki 90 kiló és rendesen kidolgozott izomzattal bír, egészségtelen előnnyel rendelkezik súlyemelésben egy 55 kilós nővel szemben.
Ebben az esetben pedig nem számít az identitás. Transzneműként fájó lehet ezeket a sorokat olvasni, de ezt be kell látni: száz százalékos nemváltás nem lehetséges, és a kromoszómák determinálják ezeket a faktorokat. Pláne, hogy a csontozat és az izomzat alapjai már fiatalkorban kialakulnak, és mivel a tranzicionálás csak felnőtt korban lehetséges, így ezek már megmaradnak, dacára a hormonális változásnak.

De természetesen nem azt mondom, hogy diszkvalifikálni kell bárkit is. Léteznek koedukált sportversenyek, illetve egyes sportokban fel lehet állítani egy transznemű kategóriát is, ha szükséges. Azonban tiszteletben kell tartani a verseny szabályait, ha nemi kategóriákról van szó sportban. Emellett szót emelni pedig nem transzfóbia, hanem alapvető biológiai tényekre alapozott vélemény.

A nagy populistáknak pedig, akik most a South Parkot dicsőítik, javaslom, hogy nézzenek még pár részt belőle. Elég gyorsan hagy majd alá a lelkesedésük, tekintve, hogy egy olyan sorozatról van szó, amelynek lényege a megbotránkoztatás, a szatíra és a groteszk humor… ezek akceptálásában pedig a populista jobboldal sose volt túl erős.

komment

A Coca-Cola által vérig sértett viceházmesterek

2019. október 18. 00:08 - uranista

Noha nem írtam róla, de élénk figyelemmel követtem a Coca-Cola plakátkampánya nyomán kialakult botrányt a sajtóban, amely a napokban egy különösen visszataszító bírósági ítélettel zárult. Egyfelől szomorúnak tartom, hogy ma, az EU egyik tagállamában egy ilyen bírósági ítélet megszülethet, másfelől kívánom, hogy gyorsan találjanak maguknak valami hobbit azok a képviselők, újságírók és egyéb megmondóemberek, akiknek a Coca-Cola plakátjai voltak a legnagyobb problémái és ennek okán eszméletlen harákolós-hörgős kanszagú hisztériát csaptak heteken keresztül az interneten. Ugyan jobb lenne csak legyinteni arra a pár sudribunkóra, akiket szemlátomást zavar, ha egy plakáton két férfit látnak ölelkezni, de sajnos ez sem ilyen egyszerű történet. Összeszedtem a gondolataimat a dolog kapcsán, és elértem arra a szintre, ahol már csak heveny undort érzek a történet összes szereplőjével kapcsolatban.

Undorodom azoktól a médiumoktól és közszereplőktől, akik ezt az egész hisztériát elkezdték, valamint azoktól az emberektől, akik ebbe beleszálltak és aláírták a petíciót ellene. Egyfelől csodálom, hogy még mindig képesek elhinni egyesek azt a buta tévhitet, miszerint, ha egy kisgyerek homoszexuálisokat lát, akkor biztos ő is az lesz az élmény hatására. Ezt nem is akarnám részletesen cáfolni, de azért a modern pszichológia egy ideje már tudja, hogy a szexuális orientáció nem változik ilyen élmények hatására, de, hogy hozzak egy érvet azoknak is, akik ezt így nem értik, vagy nem ismerik a téma hátterét: engem heteroszexuális szülők neveltek fel, egy homoszexuális embert sem ismertem kiskoromban, valamint boldog és békés gyerekkorom volt, és mégis meleg lettem. Ha követjük annak az érvnek a logikáját, miszerint a szexuális orientációt a gyerekkori élmények határozzák meg, akkor én szemlátomást egy anomália vagyok, mert heteroszexuálisnak kellene lennem.
De visszatérve az eredeti témához: nem teljesen értem, hogy miért köt bele bárki abba, hogy a Coca-Cola megcéloz egy olyan kisebbséget egy reklámkampánnyal, amelyhez a társadalom minimum 5-10%-a tartozik; ennyi erővel ne hirdessünk luxustermékeket sem, mert a társadalom alsó 99%-át irritálhatja, ha egy reklámot a felső 1%-nak hirdetnek (gondolok luxusmárkákra, exkluzív utazásokra, méregdrága autókra stb.). De amit ez a kampány reakcióként előcsalt az emberekből, ez a gonoszkodó, feljelentgető viceházmester-stílus... én őszintén hittem, hogy ez kihalt az emberekből a Kádár-rendszer óta, de szemlátomást tévedtem. Még mindig ugyanott tartunk. Dögöljön csak meg a szomszéd tehene, ha már az enyém is megdöglött!

73912835-e1565169215934-1024x586.jpg

A kérdéses plakátok (forrás: 24.hu)

De ugyanúgy undorodom a Coca-Colától is. Eleve, melegként nem szeretem ezeket a nagy LMBT+ témájú reklámkampányokat, mert nem tudok szemet hunyni azon tény felett, hogy amúgy a Coca-Cola vígan árulja olyan országokban is a termékeit, ahol amúgy a homoszexuálisokat kivégzik, vagy börtönbe zárják.  Kicsit szemforgatásnak találom, hogy ezekben az esetekben a profit kedvéért milyen gyorsan háttérbe tud szorulni bármilyen hangzatos idea, amelyekért a nyugati országokban állítólag olyannyira nagyon harcolnak, de... nem vagyok a Coca-Cola tulajdonosa, ügyvezetője, vagy részvényese, így a véleményem aligha mérvadó. Csak melegként ilyenkor megkérdőjelezem, hogy azért támogatnak minket, mert az olyan trendi és marketingértékű, vagy tényleg hisznek-e abban, amit kiírnak a plakátjaikra. Mert a cég reakcióját látva a botrányra, amely a plakátok körül kialakult, inkább az előbbit gondolom valószínűnek. Hiszen végső soron mit csinált a Coca-Cola? Kiadtak egy hangzatos közleményt, miszerint:

„Hiszünk abban, hogy mindannyian egyenlőek vagyunk, függetlenül a nemzetiségtől, vallástól, nemtől, életkortól, etnikai származástól, beszélt nyelvtől, hobbiktól és véleményektől. Hiszünk abban, hogy mind a hetero-, mind a homoszexuálisoknak joga van azt a személyt és úgy szeretni, ahogy nekik a legjobb.”

Majd gyorsan beszántották a plakátokat. Na ezt nevezem ám bátor kiállásnak egy ügy mellett! Jó, hogy nem kezdtek el vezeklés gyanánt homoszexuális-átnevelő programokat szponzorálni.
A Coca-Cola esete amúgy jól mutatja ezt a szemforgatást a multinacionális vállalatok részéről: ahol az LMBT+ emberek társadalmi megítélése túlnyomó részt pozitív, ott előhúzzák a témát marketingfogásként, mint nyulat a kalapból. Azokon a helyeken pedig, ahol a népesség erre nem vevő, kushadnak, megalkusznak és még bólogatnak is. Profitért. Naivitás ennek felülni: a döntéshozóikat nem érdekli az LMBT+ közösség. A marketingeseiknek mi pedig csak egy bizonyos százalék vagyunk, egy adat, egy statisztika; az, hogy nekünk mi a fontos, nekünk mik az érdekeink számukra teljesen irreleváns. Csak fogyasszunk szépen.

Végső soron pedig kimondottan undorodom a bírósági ítélettől, amely az ügyben született. Az, ha ma egy bíróság kimondja, hogy egy homoszexuális párról képet mutatni

„a gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi, érzelmi és erkölcsi fejlődését károsíthatják.”

Ráadásul egy EU-s országban, elég sötét jövőt fest mindenki elé. Oroszországban is így kezdődött, sőt, mindenhol így kezdődik... gyermekvédelemmel. Persze, ez az a címszó, amivel a homoszexualitást és a pedofíliát összemossák. Tudatos ferdítés, félrekommunikálás, pláne, hogy ha az LMBT+ közösségre rásütik a pedofil-jelzőt, azzal elérik az össznépi társadalmi felháborodást is, és legitimálják a homoszexuálisok üldöztetését.

De miért is vagyunk meglepve ettől? Az elmúlt hetekben olvastam egy nagyon érdekes írást a Frankfurter Allgemeine Zeitungban, miszerint a német szélsőjobboldali párt, az AfD komoly problémákkal küszködik, ugyanis még mindig csak a migránskérdés az egyetlen politikai programja, amire a német társadalom nagy része már nem kíváncsi. A téma lecserélődött; ameddig 4 éve mindenki ezzel foglalkozott, addig mára már inkább a környezetvédelem a közéleti szóbeszéd tárgya. Az AfD pedig ehhez nem ért, és mára sok esetben olyanná vált, mint az a régi haver, akinek ugyan van 1-2 érdekes története, de mindig, minden egyes beszélgetés során csak azokat tudja felhozni. Először még izgalmas is volt, de miután az ember évek óta ugyanazokat a sztorikat hallja és betéve tudja őket, már csak kínos és idegesítő.

Alighanem hasonló gondokkal küszködik a kormányunk is, és ez az EP választások és a mostani, önkormányzati választások során nyújtott kifogásolható teljesítményükön is látszik. A migránskérdés többé nem érdekes, a társadalom nagy része már csak megmosolyogja azokat, akik még mindig attól rettegnek, hogy bevándorlók hordái fogják majd ellepni a hátsókertet. Ellenben a klímaváltozás egyre több és több embert foglalkoztat idehaza is; ebben a témában a Fidesz pedig gyenge, kivéve talán a köztársasági elnökünket, Bolygó Kapitányt. Plusz ez nem is illik a brandhez, hisz ők mindenkivel harcolnak; csak akkor tudják egyben tartani a teljes kócerájt, ha elhitetik, hogy itt mindenféle gaz brüsszelita, nyugdíjas milliárdos, turbános muzulmán vagy volt miniszterelnök akarja erőnek erejével a magyarságot rabigába dönteni. De most épp nincs használható ellenségkép, és ez nagy baj nekik is. Ezért is gondolom, hogy ez a plakáthiszti sem több, mint szondázás: szondázzák a társadalmat, hogy kikből lehet a következő ellenséget megcsinálni. És ha úgy van, és olyanok a számok, akkor bizony az LMBT+ emberek lesznek a következő „migránsok”, akik ellen a teljes kormányzati apparátus hadba vonulhat...

komment

A coming outról

2017. október 11. 16:04 - uranista

Október 11.-e van, a Coming Out nemzetközi napja. Sokan ilyenkor megosztják a coming out-történeteiket; én nem fogom, mivel nincs semmilyen különösebben érdekes történetem erről. Szerencsére egy olyan közegben nőttem fel, ahol ebből senki sem csinált ügyet, így már tizenéves koromban túl tudtam lenni a "nagy eseményen"; a családomban és a szűk baráti körömben az a tény, hogy meleg vagyok olyannyira nem lényeges, mint a hajszínem, vagy a lábméretem: tudomásul vette mindenki, és ezért örökre hálás leszek nekik. Azt hiszem ennek így kellene lennie mindenhol, csak sajnos nincs így – ezért is ez a nagy hűhó a coming out körül.

De mi is az a coming out?

A coming out egy angol kifejezés, a "coming out of the closet" rövidítése, ami annyit jelent tükörfordításban, hogy "kijönni / előbújni a szekrényből", így a magyar köznyelvben a coming out megfelelője az előbújás. Ez nagyon sarkítva azt jelenti, amikor valaki felvállalja a másságát, legyen szó az illető nemi hovatartozásáról (gondolok itt a transz emberekre), vagy a szexuális orientációjáról (gondolok itt a leszbikusokra, bi-, a-  és homoszexuálisokra). Rögtön le is szeretném szögezni, csak az előítéletesebb olvasó fejében mindjárt megszülető tévképzetek eloszlatása végett: a coming out nem azt jelenti, hogy a homlokomra írom, hogy "buzi vagyok", pávatollat teszek a fenekembe és táncikálva vonulok végig az utcán. A coming out azt jelenti, hogy a szűk környezetemnek, ergo a családomnak és a közeli barátaimnak elárulom, hogy más vagyok és bízom a megértésükben és elfogadásukban.

outober.jpg

Sajnos ma Magyarországon még mindig magas azoknak az aránya, akik nem tudnak coming outolni. Sok olyan embert ismerek, akik még most is ún. "Titkos Ilonkák", azaz csak az LMBT+ ismerőseik tudják róluk, hogy micsodák, de a környezetük többi része előtt titkolják. És erre sok esetben szükség is van: több ember mesélte már nekem, hogy amikor elmondta otthon, vagy lebukott, akkor a szülei kitagadták, megverték, vagy csak alig álltak vele többé szóba. És most megint eloszlatnék egy tévhitet: valakiből nem lehet kinevelni, vagy kipofozni a másságát. Engem is elverhetett volna anyám a sodrófával, amikor tizenévesen elmondtam neki, hogy meleg vagyok: azt érte volna el vele, hogy ugyanúgy meleg maradok, viszont vele évente 1-2 alkalommal beszélnék csak. 

De beszéljünk a coming outról tovább: a coming out nem csak sima előbújás, a coming out egy út vége. Egy útnak, ami akkor kezdődik, amikor elkezdjük érezni, hogy mi mások vagyunk, mint a többiek és ami ott ér véget, hogy megtanuljuk magunkat szeretni, tisztelni és elfogadni, és arra vágyunk, hogy mások is így viszonyuljanak hozzánk. Csak sajnos ez az út sok öngyűlölettel, önmarcangolással és elfojtással van kikövezve, ezért sokan nehezen, vagy lassan mennek végig rajta – vagy nem mennek rajta végig, viszont az életüket megkeseríti, hogy sose lehetnek önmaguk.

Ezért is nehéz nem LMBT+ embereknek megérteni, hogy miért olyan fontos a coming out. Az ember identitásának szerves részét képezi a szexualitása. Azoknak, akiknek a többségi társadalom sose kezelte tabuként a szexuális irányultságát nem tudják megtapasztalni, milyen nehéz úgy élni, hogy mások vagyunk, mint a többség; milyen az állandó önmarcangolás és titkolózás, ami ezzel jár. De nem is kell megtapasztalniuk: nem azt várjuk, hogy ők is legyenek olyanok, mint mi. Elég csak annyi, ha megpróbálnak minket így elfogadni és szeretni.

komment
Címkék: coming out LMBT+

A HIV-oltásról

2017. október 06. 12:30 - uranista

Néhány hete beszámolt a sajtó egy új vakcináról, amely majmokban képes volt a HIV-fertőzés elleni immunitás kialakítására. Ezt persze sokan felkapták az LMBT+ közösségben – ami várható is, hiszen 30-40 éve várunk már arra, hogy egy ilyen oltás megjelenjen a piacon és kapható legyen az átlagember számára. Azonban nem szeretném senki hangulatát se elrontani, de az, hogy 24 majmot sikerült immunizálni a vírussal szemben még korántsem jelenti azt, hogy két hét múlva megkezdődhet a tömeges oltása az embereknek.

Először is, beszéljünk kicsit arról, hogy a HIV ellen miért nem lehet csak úgy oltást csinálni. Ennek a tudományos oka a reverz transzkriptáz nevű enzimben keresendő, amely kulcsfontosságú szerepet tölt be a vírus szaporodásában. (Ha valaki nem figyelt volna biológián: vírusok úgy szaporodnak, hogy az emberi sejtre rácsatlakoznak, beleépítik a saját genetikai anyagukat, amivel arra kényszerítik a sejtet, hogy vírus-másolatokat hozzon létre. Egy idő után a sejt fala felszakad a benne lévő vírusok miatt, és a sejt elhal, a vírusok meg szétszóródnak és új sejteket keresnek.) Ez az enzim a másolás során igen sokszor ejt hibákat, emiatt a vírus nagyon gyorsan tud mutálódni, így a már többszörös mutáción átesett vírus ellen nem képes ugyanaz az oltás megvédeni, amelyet az "eredeti" ellen kaptunk. Ebben az esetben azonban az embert nem elölt vírussal, hanem a sejtek által termelt ellenanyaggal oltják be, így elméleti síkon a mutálódott vírust is képes lesz a szervezet elpusztítani.

oltas.jpg

(A kép forrása: femina.hu)

Azonban egy ilyen szer piacra vitele elég nehéz. A cikk szerint 2018-ban kezdődnek meg az első, embereken végzett klinikai tesztek, csakhogy az ilyen tesztek sem zajlanak le néhány hónap alatt, hanem évekig tartanak, így  valószínűleg csak a 2020-as évek elején kerül majd forgalomba – feltéve, ha biztonságosan működik embereken alkalmazva is.
A másik probléma sokkal materiálisabb: az ár. Elég megnéznünk a Truvada-t és máris borzonghatunk, ugyanis a hazai fogyasztói ára 145 480 forint a házipatika.com adatai szerint. (A Truvada egy úgynevet PreP (pre-exposure profilaxis) gyógyszer, azaz, aki folyamatosan fogyasztja statisztikailag szinte képtelen megfertőződni a vírussal.) Ezt a csillagászati árú gyógyszert pedig csak bizonyos esetekben támogatja a hazai társadalombiztosítás, főként olyan orvosoknak, vagy ápolóknak, akik HIV pozitív betegekkel foglalkoznak. Ergo, létezik ma is védettséget biztosító gyógyszer a HIV ellen, csak annak a havi adagja drágább, mint egy nagyobb albérlet Budapest belvárosában.


Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ez az oltás is ilyen drága lesz. Az is elképzelhető, hogy idővel a társadalombiztosítás is fogja fedezni és már középiskolás korban beadják, mint a HPV (Humán Papilloma Vírus) vagy HAV (Hepatitis A) és HBV (Hepatitis B) oltásokat. De az még nem ma lesz, úgyhogy nyomatékosan kérek minden olvasót, hogy eszébe se jusson óvszer nélkül szeretkezni és pláne nem idegenekkel. Már csak azért sem, mert a következő nagy nemibetegség-járványt alighanem antibiotikum-rezisztens szifilisz és gonorrhea fogja okozni, amelyek szintén elég ronda betegségek és amelyekbe szintén bele lehet halni (lásd Ady Endrét). Úgyhogy csak okosan, de azért van okunk egy kis örömre, hiszen ideje már, hogy a HIV is egy gyógyítható betegség legyen.

A cikket nem támogatta a Nemzetközi Oltáslobbi, se Novák Hunor, de az oltásellenes kommentárokat elvből törlöm, mert nem tolerálom, hogy valaki a blogomon olyan butaságokat terjesszen, ami emberi életekbe kerülhet. 

komment