Az Uranista

LMBT+ szemmel életről, politikáról és kultúráról.

A fehér, keresztény, heteroszexuális emberről és annak privilégiumairól

2020. január 31. 23:17 - uranista

Sokat gondolkodtam, hogy Niedermüller Péter ATV-s kijelentése kapcsán írjak-e bármit, hiszen elsőre elég egyszerűnek tűnik a dolog: a DK-s politikusnak volt egy szerencsétlenül megfogalmazott mondata, ezt a jobboldali sajtó megfogta és politikai bunkósbotként használva elkezdte csépelni vele az ellenzéket, inverz módon (?) rasszizmust kiáltva. Egészen a tegnapi, Niedermüller kijelentése ellen szerveződő tüntetésig így is gondoltam ezt a dolgot, de amikor azt látom, hogy dühödt (többnyire időskorú) emberek torkuk szakadtából buziznak, majd utána kollektíven rettegnek egy jót, mindezt egy olyan államban, amely már alkotmányában rögzíti és mindennapi joggyakorlatában folyamatosan érvényesíti az ő privilégiumaikat, nem tudom megállni, hogy ne szóljak hozzá.

Beszéljünk hát először is a "keresztény, fehér, heteroszexuális férfiról", mint fenoménről. Sőt, ne kössük nemekhez a dolgot: beszéljünk a keresztény, fehér, heteroszexuális emberről. Alighanem Magyarországon ez a leggyakoribb embertípus: a legtöbb honfitársunk fehér, valószínűsíthetően heteroszexuális (már csak a statisztikákból kiindulva is), és többségük meg is van keresztelve, noha biztosan nem gyakorolják olyan sokan a vallásukat, mint ahányan kereszténynek mondják magukat. Ezzel nincs is semmi probléma, Magyarország az európai kultúrkörhöz tartozik, és valóban furcsa lenne, ha Európa kellős közepén állna egy ország, amelyet zoroasztriánus, biszexuális ázsiaiak laknának. Nem is ezen van a hangsúly. 

maxresdefault-1200x720.jpg

Niedermüller Péter - forrás: szabadpecs.hu

A hangsúly a privilégiumokon van. Leszögezném: ezalatt nem azt értem, hogy gond lenne azzal, hogy valaki fehér, keresztény és heteroszexuális. Ezek olyan tulajdonságok amelyekkel, vagy amelyekbe beleszületünk, és ahogy valakit nem lehet megvádolni, azzal, hogy ő fekete, vagy buddhisták voltak a szülei, úgy abszolút kirekesztő valakin a fehér bőrszínt, a keresztény vallást, vagy a heteroszexualitást számonkérni. Azonban tudni kell, hogy ez az embertípus a leginkább privilegizált a nyugati világban. 

A privilégiumokkal azonban a következő a helyzet: ha más embertípusnak is biztosítjuk őket, azzal nem értéktelenítjük el a sajátjainkat. Vegyük példának okáért az azonos neműek házasságát: rontana az bármennyit a heteroszexuális házasságok minőségén, élettartamán, vagy bármilyen egyéb aspektusán, ha azonos neműek is házasodhatnak? Van bárki, aki a saját házasságát rosszabb színben látná amiatt, mert a három házzal arrébb lakó meleg pár is összeházasodott? Ha igen, akkor van egy rossz hírem: a saját házasságával van a gond. És ugyanez igaz arra, ha feketéknek is ugyanolyan jogokat adunk, vagy, nőknek, vagy bárki másnak. Attól senki sem lesz jogfosztott, ha a fekete szomszéd gyerekét felveszik a város legmenőbb egyetemére, vagy ha egy olyan cégnél helyezkedik el, ahol egy nő a vezérigazgató. Sajnos azonban sokan így is foggal-körömmel küzdenek azellen, hogy a fehér, keresztény heteroszexuális embereket megillető privilégiumokat kiterjesszék más, nem fehér, nem keresztény és nem heteroszexuális emberekre. Azt kell sajnos gondoljam, hogy merő rosszindulatból. Mert ha mindenkinek azonosak a privilégiumai, akkor többé nem lehet a semmire fel tartania a markát az embernek: akkor teljesíteni kell, és nem lehet alanyi jogon bármit követelni, olyan tulajdonságokra hivatkozva, amelyekkel születtünk, ezáltal nem a mi érdemeink.

De azt hiszem, végszóként egy olyan embert idéznék, aki szintén fehér volt, keresztény, heteroszexuális, mi több, magyar, és még jobboldali is – Márai Sándort, egész pontosan a naplójából egy részletet. Ő már 1945-ben tökéletesen megfogalmazta azt, hogy mi a baj azzal a "fehér, keresztény, heteroszexuális emberrel", akiről Niedermüller is eredetileg akart beszélni.

Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a “jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit, a tudatot, hogy ő, mint “keresztény magyar ember” előjogokkal élhet a világban, egyszerűen azért, mert “keresztény magyar úriember”, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem “keresztény magyar” vagy “úriember”, tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni az államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság minden értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt 30 éves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen. Talán megalkuszik fogvicsorgatva, s mert önző és gyáva: bizonyára hajlong majd az új rend előtt, de szíve mélyén visszasírja a “jobboldali, keresztény, nemzeti” világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni, és aladárkodni a nagyvállalatokban képzettség és hozzáértés nélkül.

---

Van öt perced? Töltsd ki a kérdőívünket a hazai LMBT+ társadalom politikai preferenciáiról! 

https://docs.google.com/forms/d/17HRvJvVovijBmVM1ECireufaYgclWBY4UIO4V07uTV4/

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://uranista.blog.hu/api/trackback/id/tr1115449392

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.