Az Uranista

LMBT+ szemmel életről, politikáról és kultúráról.

Szálljunk már le Kölcsey magánéletéről!

2020. január 24. 10:29 - uranista

A napokban fellángolt a vita Kölcsey feltételezett homoszexualitása kapcsán. Sokan tényként hivatkoznak Nyáry Krisztián munkásságára, amely próbálja bizonyítani, hogy a Himnusz szerzője valóban meleg volt, és szerelmes leveleket írt legjobb barátjához; megint mások a szívükhöz kapnak, és minden létező módon próbálják bizonyítani, hogy Kölcsey nem volt meleg. Azonban ebben az írásban nem szeretnék belemenni Kölcsey magánéletébe. Ez az irodalomtörténészek munkája; közöttük is vannak, akik ezt tényként kezelik, megint mások cáfolják; a kérdés itt inkább az, hogy vesz-e el bármit Kölcsey nagyságából, ha kiderül, hogy homoszexuális volt.

kolcsey_ferenc.jpg

(forrás: wikipedia.hu)

LMBT+ szemszögből nézve mindig bonyolult volt az olyan „meleg kulturális ikonok” szerepe, mint amilyennek most éppen Kölcseyt kiáltják ki. Számos nagynevű művész, tudós és politikus volt a történelem során, akiknél sokkal egyértelműbb bizonyítékok szólnak amellett, hogy homoszexuálisok voltak, mégsem lehet őket egyértelműen az LMBT+ kultúrához sorolni. Hiszen itt logikusan felmerül a kérdés: mitől lesz egy művész az LMBT+ kultúra számára meghatározó? Elég, ha ő is valamilyen szexuális kisebbséghez tartozik, vagy témaként kell foglalkoznia a mássággal (is)? Esetleg bizonyíthatónak kell lennie, hogy a homoszexualitásának van valamilyen hatása a művészetére? Ez egy elég komplex és központi kérdés, ha LMBT+ kultúráról beszélünk, és nincs is egyértelmű feloldása a problémának: Alan Turingról tudjuk, hogy homoszexuális volt, azonban ennek semmilyen direkt hatása nem volt a munkásságára; Caravaggio, vagy Oscar Wilde szexuális orientációja egyértelműen tetten érhető munkásságaikban (elég csak Caravaggio képein a visszatérő fiúalakokat megnézni, vagy Wilde érzékletes leírását olvasni férfiak szépségéről), azonban nem kezelik direkt témaként a szexualitásukat; Larry Kramer vagy Paul Monette-nél már központi szerepe van a homoszexualitásnak, és számtalan művük központi témájaként jelenik meg. Természetesen itt tisztában kell lenni, hogy ezek a személyek más és más történelmi korban éltek, ahol változó volt a másság megítélése, így Caravaggio például nem ábrázolhatott explicit módon homoszexualitást a képein. Azonban az LMBT+ kultúra kifejezéssel óvatosan kell bánni: nem mindegy, hol húzzuk meg a határt. Ebbe azonban nem is szeretnék belemenni, mert ez a téma nagyon messze vezet.

Kölcseyhez visszatérve: ha valóban meleg volt, elmondhatjuk, hogy ha bármilyen hatással is volt a szexuális orientációja a munkásságára, az további kutatást igényelne. Jelenleg azonban ez a hatás nem mutatható ki direkt módon az alkotásaiból, így voltaképp indifferens, milyen vonzalmai voltak, legfeljebb csak amolyan érdekes tényként kezelendő ez az információ. A Himnusz kvalitásán és nagyságán semmit sem ront, vagy javít az, hogy a szerzője a saját, vagy az ellenkező nemet preferálta. Ehhez azonban egy differenciáltabb gondolkodás kell: külön kell választani a művészt és az embert. Ha a Himnuszt olvassuk, vagy halljuk, nem szabad arra gondolni, hogy ezt egy (feltételezhetően) meleg ember írta, hanem az alkotást an sich kell csodáljuk. Más példával élve: igazán nagy rajongója vagyok Martin Heideggernek, vagy Richard Wagnernek. Noha tudom, hogy Heidegger tevékeny tagja volt a Nemzetiszocialista Német Munkáspártnak, és Wagnerről is tudom, hogy a kora egyik legnagyobb antiszemitája volt, mégis élvezem műveiket; nem dobom ki a könyvtáramból a Lét és az Időt, és az Istenek Alkonyát sem vagyok hajlandó száműzni a lejátszási listámból, ugyanis a szerzőik emberi kvalitásai számomra nem vesznek el semmit a műveik értékéből. Biztos vagyok benne, hogy nem lettünk volna barátok, ha emberként találkozhattunk volna, de a műveiket attól függetlenül értékesnek tekintem.
Ugyanezt a megközelítést javaslom Kölcsey kapcsán is: ne érdekeljen minket (pártállástól függetlenül), hogy homoszexuális volt-e, vagy sem. Kölcsey attól nem lesz se jobb, vagy rosszabb, és ne engedjük, hogy ezek a prekoncepciók (akár pozitívan állunk hozzá, akár negatívan) bármennyire is meghatározzák a képünket a művészről. Kölcseyt nem ismertük, nem a barátunk, nem a szomszédunk; nincs közünk a szexuális orientációjához, csak a műveihez. Azok azonban a magyar kultúra alapművei között joggal állják meg a helyüket.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://uranista.blog.hu/api/trackback/id/tr6915424738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.