Az Uranista

LMBT+ szemmel életről, politikáról és kultúráról.

A Coca-Cola által vérig sértett viceházmesterek

2019. október 18. 00:08 - uranista

Noha nem írtam róla, de élénk figyelemmel követtem a Coca-Cola plakátkampánya nyomán kialakult botrányt a sajtóban, amely a napokban egy különösen visszataszító bírósági ítélettel zárult. Egyfelől szomorúnak tartom, hogy ma, az EU egyik tagállamában egy ilyen bírósági ítélet megszülethet, másfelől kívánom, hogy gyorsan találjanak maguknak valami hobbit azok a képviselők, újságírók és egyéb megmondóemberek, akiknek a Coca-Cola plakátjai voltak a legnagyobb problémái és ennek okán eszméletlen harákolós-hörgős kanszagú hisztériát csaptak heteken keresztül az interneten. Ugyan jobb lenne csak legyinteni arra a pár sudribunkóra, akiket szemlátomást zavar, ha egy plakáton két férfit látnak ölelkezni, de sajnos ez sem ilyen egyszerű történet. Összeszedtem a gondolataimat a dolog kapcsán, és elértem arra a szintre, ahol már csak heveny undort érzek a történet összes szereplőjével kapcsolatban.

Undorodom azoktól a médiumoktól és közszereplőktől, akik ezt az egész hisztériát elkezdték, valamint azoktól az emberektől, akik ebbe beleszálltak és aláírták a petíciót ellene. Egyfelől csodálom, hogy még mindig képesek elhinni egyesek azt a buta tévhitet, miszerint, ha egy kisgyerek homoszexuálisokat lát, akkor biztos ő is az lesz az élmény hatására. Ezt nem is akarnám részletesen cáfolni, de azért a modern pszichológia egy ideje már tudja, hogy a szexuális orientáció nem változik ilyen élmények hatására, de, hogy hozzak egy érvet azoknak is, akik ezt így nem értik, vagy nem ismerik a téma hátterét: engem heteroszexuális szülők neveltek fel, egy homoszexuális embert sem ismertem kiskoromban, valamint boldog és békés gyerekkorom volt, és mégis meleg lettem. Ha követjük annak az érvnek a logikáját, miszerint a szexuális orientációt a gyerekkori élmények határozzák meg, akkor én szemlátomást egy anomália vagyok, mert heteroszexuálisnak kellene lennem.
De visszatérve az eredeti témához: nem teljesen értem, hogy miért köt bele bárki abba, hogy a Coca-Cola megcéloz egy olyan kisebbséget egy reklámkampánnyal, amelyhez a társadalom minimum 5-10%-a tartozik; ennyi erővel ne hirdessünk luxustermékeket sem, mert a társadalom alsó 99%-át irritálhatja, ha egy reklámot a felső 1%-nak hirdetnek (gondolok luxusmárkákra, exkluzív utazásokra, méregdrága autókra stb.). De amit ez a kampány reakcióként előcsalt az emberekből, ez a gonoszkodó, feljelentgető viceházmester-stílus... én őszintén hittem, hogy ez kihalt az emberekből a Kádár-rendszer óta, de szemlátomást tévedtem. Még mindig ugyanott tartunk. Dögöljön csak meg a szomszéd tehene, ha már az enyém is megdöglött!

73912835-e1565169215934-1024x586.jpg

A kérdéses plakátok (forrás: 24.hu)

De ugyanúgy undorodom a Coca-Colától is. Eleve, melegként nem szeretem ezeket a nagy LMBT+ témájú reklámkampányokat, mert nem tudok szemet hunyni azon tény felett, hogy amúgy a Coca-Cola vígan árulja olyan országokban is a termékeit, ahol amúgy a homoszexuálisokat kivégzik, vagy börtönbe zárják.  Kicsit szemforgatásnak találom, hogy ezekben az esetekben a profit kedvéért milyen gyorsan háttérbe tud szorulni bármilyen hangzatos idea, amelyekért a nyugati országokban állítólag olyannyira nagyon harcolnak, de... nem vagyok a Coca-Cola tulajdonosa, ügyvezetője, vagy részvényese, így a véleményem aligha mérvadó. Csak melegként ilyenkor megkérdőjelezem, hogy azért támogatnak minket, mert az olyan trendi és marketingértékű, vagy tényleg hisznek-e abban, amit kiírnak a plakátjaikra. Mert a cég reakcióját látva a botrányra, amely a plakátok körül kialakult, inkább az előbbit gondolom valószínűnek. Hiszen végső soron mit csinált a Coca-Cola? Kiadtak egy hangzatos közleményt, miszerint:

„Hiszünk abban, hogy mindannyian egyenlőek vagyunk, függetlenül a nemzetiségtől, vallástól, nemtől, életkortól, etnikai származástól, beszélt nyelvtől, hobbiktól és véleményektől. Hiszünk abban, hogy mind a hetero-, mind a homoszexuálisoknak joga van azt a személyt és úgy szeretni, ahogy nekik a legjobb.”

Majd gyorsan beszántották a plakátokat. Na ezt nevezem ám bátor kiállásnak egy ügy mellett! Jó, hogy nem kezdtek el vezeklés gyanánt homoszexuális-átnevelő programokat szponzorálni.
A Coca-Cola esete amúgy jól mutatja ezt a szemforgatást a multinacionális vállalatok részéről: ahol az LMBT+ emberek társadalmi megítélése túlnyomó részt pozitív, ott előhúzzák a témát marketingfogásként, mint nyulat a kalapból. Azokon a helyeken pedig, ahol a népesség erre nem vevő, kushadnak, megalkusznak és még bólogatnak is. Profitért. Naivitás ennek felülni: a döntéshozóikat nem érdekli az LMBT+ közösség. A marketingeseiknek mi pedig csak egy bizonyos százalék vagyunk, egy adat, egy statisztika; az, hogy nekünk mi a fontos, nekünk mik az érdekeink számukra teljesen irreleváns. Csak fogyasszunk szépen.

Végső soron pedig kimondottan undorodom a bírósági ítélettől, amely az ügyben született. Az, ha ma egy bíróság kimondja, hogy egy homoszexuális párról képet mutatni

„a gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi, érzelmi és erkölcsi fejlődését károsíthatják.”

Ráadásul egy EU-s országban, elég sötét jövőt fest mindenki elé. Oroszországban is így kezdődött, sőt, mindenhol így kezdődik... gyermekvédelemmel. Persze, ez az a címszó, amivel a homoszexualitást és a pedofíliát összemossák. Tudatos ferdítés, félrekommunikálás, pláne, hogy ha az LMBT+ közösségre rásütik a pedofil-jelzőt, azzal elérik az össznépi társadalmi felháborodást is, és legitimálják a homoszexuálisok üldöztetését.

De miért is vagyunk meglepve ettől? Az elmúlt hetekben olvastam egy nagyon érdekes írást a Frankfurter Allgemeine Zeitungban, miszerint a német szélsőjobboldali párt, az AfD komoly problémákkal küszködik, ugyanis még mindig csak a migránskérdés az egyetlen politikai programja, amire a német társadalom nagy része már nem kíváncsi. A téma lecserélődött; ameddig 4 éve mindenki ezzel foglalkozott, addig mára már inkább a környezetvédelem a közéleti szóbeszéd tárgya. Az AfD pedig ehhez nem ért, és mára sok esetben olyanná vált, mint az a régi haver, akinek ugyan van 1-2 érdekes története, de mindig, minden egyes beszélgetés során csak azokat tudja felhozni. Először még izgalmas is volt, de miután az ember évek óta ugyanazokat a sztorikat hallja és betéve tudja őket, már csak kínos és idegesítő.

Alighanem hasonló gondokkal küszködik a kormányunk is, és ez az EP választások és a mostani, önkormányzati választások során nyújtott kifogásolható teljesítményükön is látszik. A migránskérdés többé nem érdekes, a társadalom nagy része már csak megmosolyogja azokat, akik még mindig attól rettegnek, hogy bevándorlók hordái fogják majd ellepni a hátsókertet. Ellenben a klímaváltozás egyre több és több embert foglalkoztat idehaza is; ebben a témában a Fidesz pedig gyenge, kivéve talán a köztársasági elnökünket, Bolygó Kapitányt. Plusz ez nem is illik a brandhez, hisz ők mindenkivel harcolnak; csak akkor tudják egyben tartani a teljes kócerájt, ha elhitetik, hogy itt mindenféle gaz brüsszelita, nyugdíjas milliárdos, turbános muzulmán vagy volt miniszterelnök akarja erőnek erejével a magyarságot rabigába dönteni. De most épp nincs használható ellenségkép, és ez nagy baj nekik is. Ezért is gondolom, hogy ez a plakáthiszti sem több, mint szondázás: szondázzák a társadalmat, hogy kikből lehet a következő ellenséget megcsinálni. És ha úgy van, és olyanok a számok, akkor bizony az LMBT+ emberek lesznek a következő „migránsok”, akik ellen a teljes kormányzati apparátus hadba vonulhat...

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://uranista.blog.hu/api/trackback/id/tr615230554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.