Az Uranista

LMBT+ szemmel életről, politikáról és kultúráról.

A coming outról

2017. október 11. 16:04 - Nándor Imre Cseh

Október 11.-e van, a Coming Out nemzetközi napja. Sokan ilyenkor megosztják a coming out-történeteiket; én nem fogom, mivel nincs semmilyen különösebben érdekes történetem erről. Szerencsére egy olyan közegben nőttem fel, ahol ebből senki sem csinált ügyet, így már tizenéves koromban túl tudtam lenni a "nagy eseményen"; a családomban és a szűk baráti körömben az a tény, hogy meleg vagyok olyannyira nem lényeges, mint a hajszínem, vagy a lábméretem: tudomásul vette mindenki, és ezért örökre hálás leszek nekik. Azt hiszem ennek így kellene lennie mindenhol, csak sajnos nincs így – ezért is ez a nagy hűhó a coming out körül.

De mi is az a coming out?

A coming out egy angol kifejezés, a "coming out of the closet" rövidítése, ami annyit jelent tükörfordításban, hogy "kijönni / előbújni a szekrényből", így a magyar köznyelvben a coming out megfelelője az előbújás. Ez nagyon sarkítva azt jelenti, amikor valaki felvállalja a másságát, legyen szó az illető nemi hovatartozásáról (gondolok itt a transz emberekre), vagy a szexuális orientációjáról (gondolok itt a leszbikusokra, bi-, a-  és homoszexuálisokra). Rögtön le is szeretném szögezni, csak az előítéletesebb olvasó fejében mindjárt megszülető tévképzetek eloszlatása végett: a coming out nem azt jelenti, hogy a homlokomra írom, hogy "buzi vagyok", pávatollat teszek a fenekembe és táncikálva vonulok végig az utcán. A coming out azt jelenti, hogy a szűk környezetemnek, ergo a családomnak és a közeli barátaimnak elárulom, hogy más vagyok és bízom a megértésükben és elfogadásukban.

outober.jpg

Sajnos ma Magyarországon még mindig magas azoknak az aránya, akik nem tudnak coming outolni. Sok olyan embert ismerek, akik még most is ún. "Titkos Ilonkák", azaz csak az LMBT+ ismerőseik tudják róluk, hogy micsodák, de a környezetük többi része előtt titkolják. És erre sok esetben szükség is van: több ember mesélte már nekem, hogy amikor elmondta otthon, vagy lebukott, akkor a szülei kitagadták, megverték, vagy csak alig álltak vele többé szóba. És most megint eloszlatnék egy tévhitet: valakiből nem lehet kinevelni, vagy kipofozni a másságát. Engem is elverhetett volna anyám a sodrófával, amikor tizenévesen elmondtam neki, hogy meleg vagyok: azt érte volna el vele, hogy ugyanúgy meleg maradok, viszont vele évente 1-2 alkalommal beszélnék csak. 

De beszéljünk a coming outról tovább: a coming out nem csak sima előbújás, a coming out egy út vége. Egy útnak, ami akkor kezdődik, amikor elkezdjük érezni, hogy mi mások vagyunk, mint a többiek és ami ott ér véget, hogy megtanuljuk magunkat szeretni, tisztelni és elfogadni, és arra vágyunk, hogy mások is így viszonyuljanak hozzánk. Csak sajnos ez az út sok öngyűlölettel, önmarcangolással és elfojtással van kikövezve, ezért sokan nehezen, vagy lassan mennek végig rajta – vagy nem mennek rajta végig, viszont az életüket megkeseríti, hogy sose lehetnek önmaguk.

Ezért is nehéz nem LMBT+ embereknek megérteni, hogy miért olyan fontos a coming out. Az ember identitásának szerves részét képezi a szexualitása. Azoknak, akiknek a többségi társadalom sose kezelte tabuként a szexuális irányultságát nem tudják megtapasztalni, milyen nehéz úgy élni, hogy mások vagyunk, mint a többség; milyen az állandó önmarcangolás és titkolózás, ami ezzel jár. De nem is kell megtapasztalniuk: nem azt várjuk, hogy ők is legyenek olyanok, mint mi. Elég csak annyi, ha megpróbálnak minket így elfogadni és szeretni.

komment
Címkék: coming out LMBT+

A bejegyzés trackback címe:

https://uranista.blog.hu/api/trackback/id/tr2212954361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.