Az Uranista

LMBT+ szemmel életről, politikáról és kultúráról.

Miért nincs hetero büszkeség napja?

2017. június 30. 07:46 - Nándor Imre Cseh

A mai napig az egyik kedvenc vesszőparipája a Prideot ellenzőknek, hogy ha a melegek (és egyéb szexuális kisebbségek) büszkék lehetnek másságukra, akkor ők is büszkék lehetnek a saját heteroszexualitásukra. Jelenleg a twitteren jelenleg rengetegen retweetelik a #heterosexualpride hashtaget, és mivel látom, hogy sajnos rengetegen még mindig nem értik a Pride koncepcióját, ezért magyarázattal szolgálnék arra, miért nincs és nincs is szükség heteroszexuális pridera.

A Pride eredetileg annak az ünnepe, hogy a szexuális kisebbségek megtanultak harcolni a jogaikért. Ezért tartjuk június végén - július elején (Stonewallra emlékezve), ezért mondjuk, hogy büszkék vagyunk. A büszkeség itt nem azt jelenti, hogy úgy vagyunk erre büszkék, mint egy eredményre; mi is pontosan tudjuk, hogy a szexuális orientációnk és nemünk nem eredménye semminek. Amire azonban büszkék vagyunk, hogy sok száz évnyi bújkálás, mellébeszélés, látszat-házasságok és titkolózás után végre megtanultuk magunkat is elfogadni és a társadalmi rosszallást ignorálva, boldogan élni. A büszkeség ebben a kontextusban annyit tesz, hogy – bár az egész világ azt mondta nekünk, hogy szégyelljük magunkat azért, amik vagyunk – mi ki tudtuk húzni magunkat, és azt tudtuk mondani, hogy nem szégyelljük magunkat, hanem ellenkezőleg, büszkék vagyunk arra, akik vagyunk, még akkor is, ha ez sokaknak nem tetszik.

Hogy miért nincs heteroszexuális pride? A Pride mozgalma hívta életre azokat a LMBT+ jogi küzdelmeket, amelyek még ma is tartanak: a jogi küzdelmet a házasságért, a gyermekvállalásért, a diszkrimináció ellen stb. Heteroszexuálisoknak nincs szüksége ezekre a jogi harcokra, mivel ők eleve rendelkeznek ezekkel a jogokkal. Heteroszexuálisokat rendszerint ritkán ér diszkrimináció (tudom, léteznek olyan elvakult emberek, akik szerint minden fehér, heteroszexuális férfi maga a sátán, de őket most hagyjuk…), illetve ritkán tagadják meg tőlük a jogaikat. És mielőtt félreértés esne: nem mondom, hogy ez baj. Senkitől sem szeretném azt kérni, hogy érezze magát rosszul, mert vannak bizonyos helyzeti előnyei: annyit kérünk csak, ha nem is támogatják aktívan a mi harcunkat, legalább legyenek megértőek és ne akadályozzanak minket abban, hogy mi is kivívjuk magunknak azokat a jogokat, amelyekkel a heteroszexuális emberek születésüktől fogva vitathatatlanul rendelkeznek. Ezért pont, hogy nem hőbörögni kellene azon, hogy miért nincs hetero pride, hanem örülni, hogy nincs is szükség rá, mert a heterokat alig éri diszkrimináció.

De hogy két, a twitteren olvasott idézettel egészítsem ki a mondandómat, ami talán summázza is a fent leírtakat:  

“Azok az emberek, akik szerint szükség van hetero büszkeség menetére, vagy fehér történelmi hónapra olyanok, mint azok az emberek, akik megállnak egy mozgáskorlátozottaknak fenntartott parkolóhely előtt és azon dühöngenek, hogy nekik miért nincs ilyenük… Nem érdekli őket, hogy az a parkolóhely miért létezik egyáltalán, ahogy az sem, hogy övék a parkoló összes többi helye, szimplán csak mérgesek, hogy van négy darab hely a Walmart bejáratánál, ami nem az övék.”

“Azt gyanítom, hogy a hetero pride napját azok az emberek csinálták, akik gyerekként is berágtak azon, hogy nem kaptak ajándékot másnak a szülinapján.”

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://uranista.blog.hu/api/trackback/id/tr5812630425

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.