Az Uranista

LMBT+ szemmel életről, politikáról és kultúráról.

Mire emlékezünk Pridekor?

2017. június 15. 15:42 - Nándor Imre Cseh

A június tradicionálisan a meleg büszkeség hónapja, illetve LMBT+ történeti hónap. Ennek a legfontosabb eseménye a július 8.-án megrendezésre kerülő Budapest Pride, azaz a meleg büszkeség menete. Lehet vitatkozni arról, hogy kell-e a Pride, megéri-e rajta részt venni, azonban ezzel a bejegyzéssel most nem ez a célom, ezt mindenki döntse el magának.
Érdekesebb téma azonban, hogy mire emlékezünk a Pride alkalmával. 1969-ben, New Yorkban a Stonewall Inn nevű meleg szórakozóhely előtt indult el az a tüntetés-hullám, amely lefektette a modern melegjogi mozgalmak alapjait.

stonewallii.jpg

(Forrás: CBS News)

A tüntetés teljesen spontán módon alakult ki. A Stonewall Inn-be beszivárogtak a rendőrök, majd "felszámolták" az esti bulit, igazoltatni akarták a vendégeket, és néhányukat őrizetbe is vették. Reakcióként kialakult egy spontán polgári engedetlenségi mozgalom, amely több napon keresztül demonstrált és amelyet a rendőri erőszak ellenére sem sikerült feloszlatni. Hogy egy rendőri intézkedés miért váltott ki ilyen erős ellenállást, annak az okát abban kell keresni, hogy addig a szexuális kisebbségek relatíve elnyomásban éltek, még a New York méretű nagyvárosokban is. Mindennaposak voltak a találkozóhelyeiken a rendőri razziák, a társadalom abszolút ellenük volt és sokan kerültek börtönbe, vagy pszichiátriára. Stonewall azért olyan jelentős, mert ott telt be a pohár – az volt az első alkalom, hogy a melegek "visszaütöttek". Ugyan a zavargások, amelyek kitörtek, egy idő után alábbhagytak, Stonewall mégis ikonikus lett: annak a jelképe, hogy az LMBT+ világ a sarkára áll, és küzd, ha kell. A Stonewall-zavargások után alakult meg az első olyan melegjogi mozgalom, a Gay Liberation Front (GLF), amely nem bújt többé álnevek mögé, hanem a nevében is használta a Gay szót (a korábbi kvázi melegjogi mozgalmak, mint a Mattachine Society többnyire olyan nevet használtak, amelyekről nem lehetett tudni, hogy mi a mozgalom célja, és milyen embereket tömörít). Megalakultak az első nyíltan meleg újságok, és egy évvel a Stonewall zavargások után több amerikai nagyvárosban is megszervezték az első melegfelvonulásokat.

Ezen törekvések között persze sok volt, amely csak rövid ideig tartott; a GLF például néhány hónap után fel is oszlott. Ami azonban fontossá teszi mindezeket a megmozdulásokat, az az, hogy láthatóságot adtak a szexuális kisebbségeknek. Korábban mindenki csak az árnyékban mert bújkálni, nem vállalták a másságukat, titokban találkoztak és szerveződtek. Stonewall után a szexuális kisebbségek megmutatták magukat a világnak, megmutatták, hogy sokan vannak, és harcolni fognak a jogaikért – a "forradalomra" emlékezve egy évvel később el is kezdték szervezni az első melegfelvonulásokat több amerikai nagyvárosban. Néhány évvel később pedig kezdett beérni Stonewall öröksége: egyre több amerikai állam kezdte el eltörölni a homoszexualitást büntető törvényeit. (Ezek jellemzően az északi államok voltak. Az igazsághoz sajnos az is hozzátartozik, hogy a legtöbb déli államban 2003-ig érvényben voltak a homoszexuálisokat kriminalizáló törvények.)

A Stonewall-lázadás tehát nem történelmi szempontból fontos. Akkor, és ott, 1969-ben szinte esély sem volt arra, hogy bármilyen jogot kivívjanak maguknak a szexuális kisebbségek. Stonewall azonban a szimbólum lett: szimbóluma annak, hogy nem szabad eltűrni a homofóbiát, az előítéleteket és igenis ki kell állni a jogainkért világszerte, úgy, hogy vállaljuk a másságunkat. 
És erről szól a Pride is. Egyrészről egy karnevál, ahol mindenki igyekszik boldog és felszabadult lenni; másrészről egy menet a jogainkért, itthon és más országokban – egy olyan menet, amely a jogi és mindennapos diszkrimináció ellen szerveződik. Harmadrészt pedig egy emlékmenet: egy megemlékezés arról, hogy 1969 június végén pár fiatal meleg srác és transzvesztita felállt, és visszaütött, megtörve ezzel a sok évtizedes sztereotípiát arról, hogy a melegek nyámnyila, feminin alakok, akiket nyugodtan lehet rúgdosni, mert úgysem ütnek vissza. 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://uranista.blog.hu/api/trackback/id/tr312574501

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.