Az Uranista

LMBT+ szemmel életről, politikáról és kultúráról.

A melegek a holokauszt alatt

2017. április 08. 22:06 - Nándor Imre Cseh

1933 és 1945 között körülbelül 50-100 ezer embert ítéltek börtönbüntetésre, vagy internáltak koncentrációs táborokba azok szexuális irányultsága miatt a Harmadik Birodalom pribékjei. Noha ez a szám elsőre kevésnek hat (összehasonlítva a nagyjából 6 millió meggyilkolt zsidóval), úgy hiszem, mivel a történelem legsúlyosabb bűncselekményéről van szó, ahol a homoszexuálisokat is szisztematikusan irtották, mindenképpen beszélni kell a meleg holokausztról is – pláne, hogy a mi sorsunk sokban eltért a többi kisebbségétől a holokauszt alatt és után.

Mielőtt a nácik átvették a hatalmat Németországban a Weimari Köztársaság meglepően elfogadó volt a melegekkel szemben. Noha hivatalosan bűncselekmény volt mindenfajta homoszexuális aktus, nem voltak kiemelkedően gyakoriak azok az esetek, amikor valakit a szexuális irányultsága okán börtönöztek be, vagy ítéltek pszichiátriára. Ez többek között Magnus Hirschfeld és az általa vezetett Institut für Sexualwissenschaft (Szexuáltudományi Intézet) munkatársainak köszönhető. Hirschfeld 1914-ben publikálta A női és férfi homoszexualitás című, több mint ezer oldalas munkáját, amelyben 10 ezer homoszexuális férfi és nő vizsgálata után megfogalmazta, hogy a nemi irányultság is egy, az emberrel született tulajdonság. Ennek okán ellenezte a homoszexuálisok kényszergyógykezelését, vagy büntethetőségét kimondó törvényeket, és az egyik első melegjogi aktivista lett belőle, aki tudományos tényekre hivatkozva küzdött a melegek jogaiért. Ugyan a homoszexualitás dekriminalizálását nem érte el, mégis nagyban hozzásegítette a korabeli német társadalmat ahhoz, hogy megtűrjék azt.

Azonban Hirschfeld munkássága csúfos véget ért, amikor a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt hatalomra került: az egyik első csoport, akik ellen nyílvános támadást intéztek ugyanis a melegek voltak. Hirschfeld intézetét bezárták, a tanulmányaikat és köteteiket a nácik elégettek, neki pedig menekülnie kellett. Ezek után a nácik a saját soraikban is tisztogatni kezdtek: 1933 június 30.-án a Hosszú Kések Éjszakája alatt az SA több magas rangú tisztjét, köztük Ernst Röhmöt, a szervezet vezetőjét is letartóztatták. Röhm homoszexualitása köztudott volt a nácik között, és bár nem nézték jó szemmel, Hitler egészen 1933-ig kiállt mellette; egyedül akkor fordult ellene és használta egykori szövetségesének szexuális irányultságát indokként annak letartóztatására, amikor Röhm elkezdett konkurenciát jelenteni a számára, hisz az SA teljhatalmú parancsnokaként ő abban a helyzetben volt, hogy magát Hitlert is képes lett volna elmozdítani a hatalomból.

200px-pink_triangle_svg-2.png

A rózsaszín háromszög – a meleg férfiak megkülönböztető jelzése a Harmadik Birodalom koncentrációs táboraiban.

Ezek után a melegek üldözötté váltak a Harmadik Birodalomban. Akik tehették elmenekültek, akik azonban nem voltak erre képesek, szörnyű sors elé néztek: a koncentrációs táborokban ugyanis a melegeket még a zsidóknál is jobban gyűlölték. Heinz Heger Die Männer mit dem Rosa Winkel c. kötete remek elbeszélése annak, milyen volt az élet melegként egy koncentrációs táborban. A foglyokat nemcsak az őrök de a többi rabtársuk is gyűlölte és megvetette; gyakran lettek kínzások, gyilkosságok áldozatai, vagy a legnehezebb munkákat rájuk bízva dolgoztatták őket halálra. Sok fogoly a prostitúciót választotta, hogy életben maradjon: a tábor rangidős, vezető fogvatartottai, az ún. kápók, akik közül többen is “jó” viszonyt ápoltak az őrökkel, gyakran maguk mellé vettek egy fiatal meleg férfit, akinek szexuális ellenszolgáltatásokért cserébe elintézték, hogy a körülményekhez képest ne menjen olyan rosszul a sora: kapjon extra fejadag ételt, ne bántsák annyit az őrök, vagy ne olyan munkát bízzanak rá, amelybe könnyen belehalhat. Dachauban és Buchenwaldban a nácik még szörnyűbb sorsra szánták a melegeket. Az ottani orvosok előszeretettel kisérleteztek meleg férfiakon, annak érdekében, hogy találjanak egy módszert, amivel “kigyógyíthatják” őket a betegségükből. Ennek érdekében többüket kasztrálták, vagy mesterségesen beavatkoztak a hormonháztartásukba, minden eredmény nélkül. 

Természetesen tudom, hogy más kisebbségek is rettenetesen szenvedtek a holokauszt alatt. Ami azonban megkülönbözteti a meleg holokausztot a többi kisebbségétől, az az a tény, hogy a Harmadik Birodalom végével sem jött el számukra a megváltás. Ugyanis nagyon sok meleg fogvatartottat, miután kiderült, miért is ítélték el, egyszerűen börtönbe zártak, mivel továbbra is hatályban volt az a rendelet, ami büntethetővé tette a homoszexualitást, és nem is törölték el, csak évtizedek múlva. Így hát, amíg a többi, a holokauszt által sújtott kisebbség a Harmadik Birodalom bukását felszabadulásként élte meg, a melegek csak egy újabb túlélendő korszakot láttak benne, ahol ők ugyanolyan üldözöttek maradtak, mint korábban. Egyedül a franciák voltak ez alól kívételek; náluk a homoszexualitást büntető törvény már a Francia Forradalom alatt eltörlésre került. A többi nemzet azonban ugyanúgy bűnözőknek tekintette a koncentrációs táborokból kiszabadított melegeket, mint a nácik.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://uranista.blog.hu/api/trackback/id/tr9412411097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.