Az Uranista

LMBT+ szemmel életről, politikáról és kultúráról.

Vona Gábor szemöldökcsipesze

2017. szeptember 20. 21:46 - Nándor Imre Cseh

Az elmúlt pár hétben többször is hangos volt a hazai sajtó az LMBT+ témától. Egyrészről Gulyás Márton megnyerte a pert a kormány lakájmédiájával szemben, amiért azok a magánéletében vájkáltak, ország-világ elé tárták Marci vélt, vagy valós szexuális orientációját, mindezt azért, hogy befeketítsék.
Majd elindult a Parlament őszi ülésszaka, amely egy ízes buzizással kezdődött, és nem más követte el ezt, mint maga Orbán Viktor mini szterelnök úr. A célpont természetesen Vona Gábor volt, ismét. 
Gulyás Márton pere azért fontos, mert sikerült orrbavernie a kormánymédiát – sajnos azonban ez csak egy kicsi orrbaverés nekik. Mégis jelzésértékű, hiszen azt az üzenetet tartalmazza, hogy nem lehet egy emberrel bármit megcsinálni, mindenki előtt vájkálni a magánéletében, még akkor sem, ha az ember egy, a kormány kabátjába kapaszkodó, magát újságírónak nevező gumigerincű féreg.

Vona azonban nagyobb slamasztikában van, és nem azért, mert tényleg meleg lenne. Ő nem perelhet, mert a saját szavazótábora ezt egyfajta beismerésnek venné. Ha beleolvas az ember a szélsőjobboldali hírportálok kommentszekcióiba, már így is sokan vannak, akik Vonát buzizzák – ezen emberek szemében az felérne egy beismerő vallomással, ha Vona elkezdene magyarázkodni Orbán, a Parlament, vagy bármilyen bíróság előtt, úgyhogy inkább csak nyel és magában átkozódik. De mit mond az el egy emberről, hogy a politikai ellenfeleit buzizza? Ez a buzizás talán elfogadható a felcsúti kocsma félhomályában, esetleg a Pancho Aréna lelátóin, két szotyi között. A Parlamentben azonban semmiképp sem, pláne nem ilyen sudribunkó módon. Pláne, hogy még csak nem is egy direkt buzizás volt, ami kicsúszott Orbán száján, hanem egy enél sokkal mélyebb mondat, ami egy kis bepillantást enged a lelkivilágába.

“A kormányzáshoz komolyabb eszközök kellenek, mint egy szemöldökcsipesz”. 

Elemezzük kicsit ezt a mondatot. Nyílván benne van a gőg, hogy Orbán szerint Vona semmit sem tud a kormányzásról – ebben lehet valami igazság, mert Orbán, minden rossz tulajdonsága ellenére tudja, mit jelent egy országot vezetni: kisebb megszakításokkal majdnem 12 éven át csinálja már, így alighanem tudja, miről beszél. Ami azonban mégis zavar a kijelentésében, az a “szemöldökcsipesz” szó. 

image_aspx.jpeg

(Forrás: hvg.hu)

Gondoljuk végig, milyen jelentései vannak ennek az egy szónak: egyrészről nyílván egy burkolt buzizása az ellenfélnek: Orbán már korábban is cukkolta ilyesmivel Vonát, nem csoda hát, hogy megint bedobja ezt a kártyát. Másrészről a szemöldökcsipesz itt nyílvánvalóan metafora az igényes, a kinézetére sokat adó férfira.
Kövessük Orbán gondolatmenetét,: nyílvánvaló, hogy szerinte összefüggés van az igényesség és a homoszexualitás között. Az ő világában az nem igazi férfi, aki használ szemöldökcsipeszt, azaz igényes a kinézetére; számára az a férfi, aki egy leharcolt sporthátizsákkal, rossz szabású öltönyben megy kiosztani néhány “kokit és sallert” az EU-nak, vagy undorító, libafosszín ingben rúg be a haverokkal és veri meg az asszonyt. Az az ő világképével összeegyeztethetetlen, hogy egy férfi is öltözhet jól, szedheti a szemöldökét, járhat manikűröshöz – azaz, aki igényes, az biztos buzi, és aki buzi, az nem is igazi férfi.

Orbán igazából ezzel az egy mondattal igazolta önön homofóbiáját, és borzalmasan kanszagú, elmaradott férfiképét. Tudtuk róla eddig is, hogy nem szívügye az LMBT+ emberek világa, és azt is, hogy gátlástalanul befeketíti ellenfeleit a homoszexualitás vádjával, ha szükségét érzi. De ez a szűklátókörűség azért döbbenetes: ilyen macsó- és izzadságszagú, tesztoszterongörcsös viselkedést tényleg csak a legrosszabb helyeken lát az ember. Remekül példázza azt, hogy Orbán hiába járt puccos egyetemre, hiába harácsolt össze magának és haverjainak elképesztő mennyiségű pénzt, ugyanaz a faluszéli bunkó maradt, aki volt. 

komment

Az nCore tiltja a melegpornót?

2017. szeptember 04. 22:18 - Nándor Imre Cseh

A minap a magyar internet "kedvenc" oldalát, a gyakorikerdesek.hu-t böngésztem unalmamban, amikor szembejött velem egy jogos és aktuális kérdés: miért nem található melegpornó a magyar net legnépszerűbb torrentoldalán, az nCore-on? Amikor elolvastam az egyik választ, amely szerint az nCore szabályzata konkrétan tiltja a homoszexuális pornográf tartalmak feltöltését az oldalra, úgy éreztem, ennek most már muszáj egy kicsit utánajárnom.

Elkértem az egyik ismerősöm hozzáférését az oldalhoz (amely meghívásos alapon működik) és belevetettem magam a szabályzatukba. És mit ad Isten, a következőre bukkantam:

ncore.png

Egyrészről, iszonyatosan sértőnek és diszkriminálónak érzem ezt a "szabályát" az nCorenak. Sértőnek, mert a melegeket egy kalap alá veszi a zoofilokkal és a pedofilokkal. Diszkriminálónak, mert az nCore több, mint 700 ezer felhasználója között biztos, hogy szép számmal akadnak melegek. És, amit a legundorítóbbnak tartok az egészben, hogy ez egyes egyedül a homoszexuális férfiakra és transznemű emberekre vonatkozik; leszbikus filmekből több terrabájtnyit tölthetnék le az oldalról, azok nincsenek kitiltva. 

Ezek után joggal felmerül a kérdés: miért is van ez így? Az adminisztrátorok, amikor úgy döntöttek, hogy minden LMBT+ (kivéve leszbikus) tartalmat kitiltanak az oldalról, akkor az a saját homofóbiájuk miatt történt, vagy esetleg a rosszindulatú kommentelőket akarták így megfékezni? Mert ha az előbbi, úgy félmunkát végeztek, hisz ahogy néztem, számtalan LMBT+ témájú, nem pornófilm található az oldalon; ha az utóbbi, akkor esetleg nem lett volna egy jobb, és humánusabb alternatíva, ha az őrjöngő, homofób csürhét tiltják ki az oldalról az LMBT+ tartalmak helyett? Mindenesetre, érdekelne az üzemeltetők válasza, hogy mivel indokolják azt a tiltást.

komment

KÖNYVAJÁNLÓ: Paul Monette: Borrowed Time

2017. augusztus 17. 11:00 - Nándor Imre Cseh

Bár már rég volt, de próbáld meg magad beleképzelni valakinek a világába, aki a múlt században élt melegként. 1945-ben születtél, a fél életed azzal telt, hogy gyűlölöd magad azért, ami vagy. Menekülsz önmagad elől, menekülsz a világ elől, rettegsz, hogy kiderül, ki vagy, mi vagy. Látod, hogy bánnak az iskoládban a zaklatók a melegekkel; hallod, ahogy az egyetemen a kollégiumi szobatársad agyba-főbe szidja őket; hallod, hogy a városkában, ahol élsz, a lelkipásztor, a nagyvárosban pedig a Vatikán képviselői is szítják a gyűlöletet az olyanok ellen, mint te.
Jön Stonewall, jön a szexuális szabadság korszaka. És egy idő után rádtalál a nagy szerelem, akivel néha viharosan, néha tíz méterrel a fellegek felett járva, de felépítetek egy közös jövőt. Egy jövőt, ami évekig tart, és a lehető legnagyobb boldogságot okozza mindkettőtöknek.

Majd jön az AIDS. Először csak egyes nagyvárosokban. Hallod, hogy egyesek megbetegedtek, de ők mind távol vannak, New Yorkban, San Franciscoban. Majd egy régi ismerősöd is beteg lesz. Majd egy közeli barátod. Látod, hogy a világot nem érdekli, csak maroknyi embert; látod, hogy néhány orvos próbál csak tenni valamit a járvány ellen, de vajmi keveset érnek el, mert azt sem tudják, mi ez, és hogyan lehetne ellene harcolni. Majd megbetegszik a párod. Életed szerelme, az az ember, akivel az egész életed hátralévő részét akarod leélni. Látod, hogy szenved, látod, hogy napról-napra kevesebb marad benne mindabból, aki egykor volt. És te tehetetlen vagy, de küzdened kell, és közben magadat is félted, majd te is megkapod a diagnózist: pozitív vagy. Sorra hal meg mindenki körülötted, ti egyre rosszabbul vagytok, de nem adod fel, már csak miatta sem.

52614_uy400_ss400.jpg

Ez az az alaphelyzet, amiből Paul Monette könyve a Borrowed Time (Kölcsönzött Idő) indul. Az AIDS járvány Amerikában, annak kezdete, az első intő jelek, végül a személyes tragédiák lavinája, ahonnan nincs kiút, és nincs segítség. Monette könyve életrajzi alkotás, a saját, illetve a párja, Roger Horwitz küzdelmét írja le a betegséggel. Mivel maga is és a párja is beteg, egy olyan oldalról mutatja be ezt a heroikus küzdelmet, amely egyedülálló a meleg irodalomban; részletes, pontos kordokumentum egy olyan háború frontjáról, amit sajnos csak kevesen ismernek. Mindezt egy helyenként naplószerű, helyenként pedig dokumentaristán távolságtartó stílusban, néha  flashbackekkel tarkítva írja le, és minden mondatából süt az érzelem: a félelem, az aggódás, a reménykedés végül pedig a beletörődés az elkerülhetetlenbe.

Amennyire én tudom, a könyvnek nincs magyar fordítása, de angolul, vagy németül elérhető. Előre szólok, nem egy vidám könyv, úgyhogy sok zsebkendőt ajánlok mindenkinek, aki belekezd. Szintén ajánlom még Monette másik könyvét a Becoming a Man-t: ebben a könyvben a saját fiatalkorát írja le, illetve azt a nehéz helyzetet, hogy milyen volt az 50-es, 60-as évek Egyesült Államaiban melegként felnőni.

komment

A homofób kommentelők 9 alfaja

2017. augusztus 14. 10:30 - Nándor Imre Cseh

Mint minden meleg blogger, én is napi szinten találkozom homofób kommentekkel. Ezeket ugyan gondolkodás nélkül törlöm, de azért sajnos, ha másoknak nem is, nekem végig kell olvasnom őket, hogy tudjam, mi van bennük, amiért törlésre kerülnek. De, minden rosszban van valami jó, ha az ember sok száz ilyet elolvas, akarva-akaratlanul észreveszi, hogy az emberi ész (hiányának) ezen remek megnyilvánulásai is mutatnak valamilyen mintázatot, amelyek alapján kategorizálhatóak. Így sikerüt a homofóbokat 9 kategóriába sorolnom. Ezek néha átfedést mutatnak, de a leggyakoribb, jól elkülöníthető kategóriák a következők:

1) A biológus: a biológus magát rendkívül felkészültnek érzi természettudományokból, és ezt a tudását arra használja, hogy bebizonyítsa, a homoszexualitás természetellenes. Szerinte az emberi szexualitás csak és kizárólag az utódok létrehozását szolgálja és ami nem ezt a célt szolgálja, az természetellenes. Az a tény, hogy a szex örömforrás, és, hogy a "nem utódnemzésre szolgáló szexuális érintkezés" kategóriájába beletartozik az orális szex, anális szex, maszturbálás, vagy az óvszerrel történő közösülés, őt nem érdekli, ahogy az sem, hogy homoszexualitás/biszexualitás az állatoknál is megfigyelhető, sőt, gyakori jelenség.

2) Az inkvizítor: az inkvizítor facebook profilja rendszerint tele van Jézussal és minden bejegyzésében hirdeti, hogy az Úr mindenkit szeret, mindenkinek megbocsát és mindenki egyenlő a szemében. Kivéve a buzik. Ha buzikat lát, az addig jóságos Assissi Szent Ferenc kafkai módon átalakul Torquemada-vá, aki Isten szeretetét buzgón hirdetve égetné el az összes köcsögöt máglyán. Érvelésének alapjaként veszi a Leviták 18:22-t, amely valóban tiltja az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot (pontosabban, csak a férfiak közötti szexuális kapcsolatot!), de mivel soha életében nem olvasta végig és tudta értelmezni a Bibliát, ezért elfelejti, hogy ugyanez a könyv pár sorral feljebb például a pikkely és uszony nélküli vízi állatok fogyasztását is explicite tiltja (Leviták 11:12), mégis bőszen zabál rákot, vagy kagylót.

homophobia.jpg

3) Az esztéta: az esztéta az a fajta homofób, aki esztétikai okokból undorodik a melegektől. Kivéve a leszbikusoktól, mert azt előszeretettel nézi, de csak akkor, ha a két lány szép. Ha két fiú csókolózik, azonnal megverné őket, de ha ugyanezt két modellkinézetű lány követi el, máris csurog a nyála.

4) A múltba révedő: a múltba révedő szerint régen minden jobb volt. Régen nem volt ennyi buzi, régen nem vonulhattak fel, régen nem vállalhatták magukat – ergo régen jobb volt. Sajnos annyira azért nem okos, hogy belegondoljon, hogy régen sok minden más sem volt, ahogy arról az aprócska történelmi tényről is teljesen megfeledkezik, hogy a homoszexualitás a XII. században került csak tiltólistára, addig a kolostorokban, vagy korábban, Rómában és az antik Görögországban elég gyakori jelenség volt.

5) A történész: megfigyeltem, hogy minden melegekről szóló vita alatt legalább egyszer benyögi valaki, hogy Róma is ezért pusztult el, és az egy civilizáció hanyatlásának a legbiztosabb jele, ha az megtűri a homoszexualitást. Sajnos történelmi ismeretei eddig terjednek, és elfelejti, hogy Rómában, annak fénykorában is teljesen elfogadott volt az azonos neműek kapcsolata, vagy azt, hogy Japánban 1872-ig nem is létezett olyan törvény, amely büntette volna a homoszexualitást, és mégis, előtte évszázadokon keresztül virágzott a birodalom.

6) A bunkó: ő a legegyszerűbb fajta: ő utálja a buzikat mert csak. Ő nem keres semmilyen fennkölt ideológiát a homofóbiájának megindoklásához, ő csak l'art pour l'art gyűlölködik és ócsárol. Miért? Mert csak. Mert mocskos buzik.

7) A politológus: a politológus az egész melegkérdést csak a liberalizmus ostorozására használja, mert "tudja", hogy csak a liberálisok lehetnek elfogadóak a melegekkel és mivel liberalizmus van ma Magyarországon (???), ezért gyorsan megalkotja az összefüggést: a buzik a liberalizmus jele, és a liberalizmus rossz. Ergo a buzikat is utálni kell, mert a libsik nem akarják őket a Dunába lőni.

8) A konteós: a konteós hasonlít a múltba révedőre abban, hogy ő is azt mondja, hogy régen nem voltak melegek, vagy csak hébe-hóba egy-egy. Ellenben ő összeesküvést sejt emögött: ő tudja, hiszen olvasta a zinterneten, hogy a tudjukkik (ez opcionálisan behelyettesíthető zsidókkal, gyíklényekkel, kazárokkal, meg miegymással) tenyésztik a melegeket, hogy fiatal fiúkat rontsanak meg ezáltal is csökkentve a MAG NÉPE létszámát. Más variációk szerint pedig az oltásokkal teszik a fiatal csecsemőket meleggé.

9) A fontoskodó szülő: ő a buzikat csak azért nem szereti, mert retteg, hogy ha a gyereke csókolózó férfiakat lát, ő is meleg lesz. Az, hogy a homoszexualitás kialakulásához egy tucat egyéb tényező is szükséges nem jut el a tudatáig, ő tudja, hogy ha egy kisgyerek meleg párokat lát varázsütésre ő is az lesz. Megjegyzem, itt a szülő rendszerint a saját homofóbiáját vetíti ki a gyerekére.

komment

Bayer Zsolt a nemzet nagyjai között

2017. augusztus 11. 10:50 - Nándor Imre Cseh

Szemelvények a munkásságából

Bayer Zsolt bekerült a nemzet legnagyobb írói közé! Hála Kerényi Imrének végre olyan emberek művei közt láthatjuk viszont a Fidesz Öklének írásait, mint Gárdonyi Géza, Karinthy Frigyes, vagy Móricz Zsigmond. A dolog szépséghibája, hogy amikor Bayer Zsolt lovagkeresztet kapott, akkor több tucat ember azonnal visszaadta a saját kitüntetését, mert nem akart egy olyan táborhoz tartozni, ahová Bayer is tartozik; most azonban végre olyan emberek közé emelték be Bayer Zsoltot, akik már nem tiltakozhatnak, ugyanis sajnos halottak.

De, ne legyünk rosszmájúak, helyette emlékezzünk meg, milyen szépeket is írt rólunk, LMBT+ emberekről Bayer Zsolt!

Kezdjük mondjuk ezzel:

Leszarjuk az idióta világot, amelyben ez egyáltalán létezik. Pontosan ugyanannyi jogunk van homofóbnak lenni, mint bármi másnak. És nem kötelező semmilyen módon viszonyulnunk ehhez az egész elmebajhoz, ehhez a kreténséghez, ehhez a pótcselekvéshez, a végső európai romlás nyilvánvaló és taszító végtermékéhez. Fel tudjátok ezt végre fogni? Nincs viszonyunk veletek és hozzátok. Legyetek homokosok, intézzétek a dolgotokat ahogy akarjátok, és soha, soha többé ne akarjatok bennünket beavatni ebbe az egészbe. Mert nekünk ez egyszerűen undorító. És jogunk van, elidegeníthetetlen jogunk van a saját undorunkhoz. (forrás: http://mandiner.hu/cikk/20150521_bayer_zsolt_leszarjuk_a_ho_mo_fobia_elleni_vilagnapot)

Folytatásként jöjjön egy belerúgás a Prideba:

Ha a liberálisnak tartott angol Oliver Cromwell feltámadna, s elvinnék a meleg büszkeség napján szervezetett felvonulásra, ahol harmincezer rózsaszín bőrtangás buzi vonul fel, rablóhúst csinálna valamennyiből, kardélre hányná mindet. (forrás: https://hu.wikiquote.org/wiki/Homoszexualitás)

De Bayer a magyar Prideot sem kíméli!

Az egész mesterségesen gerjesztett álprob­léma teljes abszurditását éppen ezek a pará­dék mutatják meg, hiszen - miképpen fen­tebb vázoltuk - mi is volna ezeknek a beteg „jogvédőknek" az eredeti céljuk? Az, hogy a homoszexualitással kapcsolatos előítéleteket feloldják, és a homoszexualitást elfogadtassák a társadalommal. Nos, kérdem én, el lehet fogad­tatni a társadalommal, hogy önmaguk szexuális másságára „büszke" akárkik egy teherautó pla­tóján, ülepükbe színes tollakat tűzve, egymással üzekedve, vonagolva végigmasírozzanak a vá­roson, nagymamák és kisgyerekek szeme láttá­ra? Vagy, másképpen feltéve a kérdést, tényleg az jellemzi homoszexuális embertársainkat, hogy feltétlenül undort keltő viseletekben és undorító magatartást tanúsítva, nyilvános szexuális éle­tet élve - vagy azt imitálva - megbotránkoztassák a többségi társadalmat? (forrás: http://www.gemenc.hu/sajtoklub/BayerZs_080701%20A%20melegbuszkeseg%20napja%20ele.htm)

Majd előbújik belőle a biológus-szociológus:

“A homoszexuálisok másik érve, hogy az állatvilágban is normális az effajta viselkedés. Nem, nem az. Az állatvilágban mindig valamilyen drámai változás okán következik ez be. Mint a Rejtett dimenziók című könyvben ismertetett patkánykísérletben. Egy adott területen patkányparadicsomot hoznak létre, majd fokozatosan növelik a populáció létszámát. S egyszer csak elérkezik a kritikus pont: a patkányok bizonyos egyedszám felett hihetetlenül agresszívek lesznek, felfalják utódaikat és a hímek között kitör a homoszexualitás. Majd a populáció létszáma mindezek következtében felére zuhan vissza, s ekkor helyre áll a rend. Egyszóval véleményem szerint a homoszexuális viselkedésmód nem tekinthető „normálisnak” sem társadalmi, sem pedig biológiai értelemben.” (http://24.hu/belfold/2014/06/05/bayer-zsolt-a-homoszexualitas-nem-normalis/)

És zárásképp egy régebbi gyöngyszem:

"S aztán jön persze a kedvencem, miszerint az azonos neműek is köthessenek házasságot. Hát persze. S lehetőség szerint templomban. Oltár előtt. Mert eszdéeszes civilizációkban persze az egyház egy undorító és elítélendő és kacagnivaló intézmény, egyetlen értelme és célja, hogy kötelességszerűen összeadja az azonos neműeket. És oktatási intézményeiben külön dédelgesse őket" - Bayer Zsolt a Magyar Nemzet 2005. március 21-i számában. (forrás: http://www.hatter.hu/tevekenysegunk/archivum-es-konyvtar/meleg-kultura/mediatar/melegekrol-mondtak)

De tegyük félre az iróniát, és gondolkozzunk el ezen az egészen egy pillanatra. Bayer Zsoltról tudjuk, hogy talán a leggátlástalanabb bértollnok az egész Fidesz-gépezetben. Azt is tudjuk, hogy semmi keresnivalója a nemzet nagyjai között, már csak azért sem, mert "munkássága" abból áll, hogy Gordon Ramsayt megszégyenítően üvölt és káromkodik, fröcsög mindenkire, aki vele nem ért egyet. Egyéb írói munkássága smafu, elhanyagolható; Bayer egy nímand a magyar irodalomban. De Bayer nem nímand a Fideszben, hanem az 5. számú párttagkönyv büszke tulajdonosa, így muszáj neki is adni valamit; az ő esetében pedig ez a valami nem egy zsíros közbeszerzés, hanem munkásságának ilyesfajta elismerése és propagálása.

Az egyetlen szerencsénk a dologgal kapcsolatban, hogy (egyelőre) nem lesz kötelező tananyag, így némi körültekintéssel megkímélhetjük magunkat attól a szellemi kútmérgezéstől, ami Kerényi Imre szerint Petőfi munkásságához hasonlatos...

 

komment

Homoszexualitás az ókori Rómában

2017. augusztus 10. 12:32 - Nándor Imre Cseh

Megfigyeltem, hogy majdnem mindegyik homoszexualitásról szóló cikk alatt van legalább egy olyan komment, amely szerint a Római Birodalom is azért bukott meg, mert megtűrték a homoszexualitást, következésképp az a civilizáció a bukásra van ítélve, ahol ez a fajta tolerancia bevett gyakorlatnak számít. Ez természetesen teljes tévedés, nincs arra direkt bizonyíték, hogy akármelyik civilizáció bukását a homoszexualitás gyakorlása okozta volna; aki ilyet mond csak a saját műveletlenségét bizonyítja be, de mivel ez egy igen népszerű tévhit, ezért járjunk egy picit utána, hogy Rómában milyen volt a sorsa a homoszexuálisoknak.

Először is tisztázzunk egy nagyon fontos dolgot: az ókorban nem létezett olyasfajta homoszexualitás, mint ma. Akkoriban a homo- és heteroszexualitás nem volt élesen elkülönítve, mindkettőt a gyönyör egy formájának tartották és aktívan űzték is. Azonban ez a maihoz képest egy másfajta homoszexualitás volt, Róma rendkívül patriarchális társadalma miatt; a szabad római polgár csak és kizárólag aktív, azaz “behatoló” szerepet tölthetett be; az a szabad polgár, aki a passzív szerepet töltötte be, társadalmi megvetéssel, olykor büntetéssel nézett szembe. Így a rómaiak többnyire férfi prostituáltakkal, vagy rabszolgákkal élték ki homoerotikus vágyaikat (tehát nem más, szabad polgárokkal), és olyankor is szigorúan aktív szerepben. Az, ami a mai világra jellemző, hogy két szabad állampolgár közös döntésből éljen együtt és szeresse egymást, elképzelhetetlen lett volna Rómában. Alapvető elvárás volt ugyanis, hogy egy polgárnak legyen felesége és gyermekei, azonban, hasonlóan az antik görög világhoz, az asszony szerepe itt is a családban betöltött szerepére korlátozódott (gyereknevelés, a háztartás vezetése stb.), így a férfiak sokszor máshol kerestek kielégülést a feleségük mellett.
Tudunk azonban olyan esetekről is, amikor a császári Róma dekadensebb éveiben két férfi házasodott össze – ezeket a “házasságokat” a római jog nem ismerte el, hacsak nem maga a császár kötötte össze az életét egy másik férfival (lásd Néró és Sporus házassága). Azonban ezek az időszakok csak rövidebb periódusok voltak a Római Birodalom életében, így a férfiak között köttetett házasság intézménye sosem terjedt el nagyobb körben. 

0024man-antinous.jpg

Antinoosz (vagy Antinous, eredetileg Ἀντίνοος), görög ifjú,
Hadrianus császár kedvenc szeretője

A másik gyakori tévedés, hogy a homoszexualitás csak Róma végnapjaiban lett volna megtűrt. Már a köztársaság idején (i.e. 509-27) is egy széleskörben elfogadott jelenségnek számított, amely egészen addig jelen volt, ameddig a kereszténységet államvallássá nem tették 391-ben. Onnantól kezdve szankciókat kezdtek bevezetni a homoszexualitást űzők ellen, azonban a 6. századig csak a passzív szerepet betöltőket büntették a törvények, utána azonban halállal büntették mind az aktív, mind a passzív felet.

Mi a helyzet a női homoszexualitással? Noha a nők egymás közti nemi értinkezéséről lényegesen kevesebb információ maradt fent. Annyit tudunk erről a témáról, hogy nem volt ritkaság Rómában és nem büntették a gyakorlását. Azt a nőt, aki más nőkkel szeretkezik sokszor nagy szexuális étvággyal rendelkezőnek tartották, és emiatt sokan rossz véleménnyel is voltak róla, azonban semmi törvénybe ütközőt nem követett el a jogrend szerint.

Konklúzióként kijelenthetjük, hogy noha Rómában a homoszexualitás bevett dolog volt, az mégsem hasonlítható össze a mai kor homoszexualitásával; amit azonban egyértelműen kijelenthetünk, hogy nem volt semmi köze Róma bukásához, hiszen nem egy a birodalom végnapjaiban felkapott újkeletű, dekadens jelenségről beszélünk, hanem olyasmiről, amely a Római Birodalmat egészen a kezdetétől a végéig kísérte.

komment

Egy LMBT+ katonai alakulat, ami az Iszlám Állam ellen harcol

2017. július 25. 16:01 - Nándor Imre Cseh

A minap szembejött velem egy hír az interneten, ami felett nem tudtam elsiklani: Rakkában, az Iszlám Állam ellen harcol egy LMBT+ katonai szervezet, a TQILA. (A név a The Queer Insurrection and Liberation Army rövidítése, ami nagyjából annyit tesz, mint A Queer Felkelési és Felszabadítási Mozgalom.) A képeken, amelyeket közzétettek látható, hogy ők egy anarchista szervezet queer ágazata, amelynek célja, hogy bosszút álljon az Iszlám Állam által lemészárolt szexuális kisebbségekért. Noha sok szakértő kételkedik abban, hogy ez a csoport valóban létezik és nem csak egy PR-fogás, mégis reményt adhat sok, az IÁ rémuralma alatt élő szexuális kisebbségnek, hogy van LMBT+ részről is ellenállás a rendszer ellen. (forrás: queer.de)

Nem szeretnék most részletesen belemenni abba, hogy az LMBT+ ellenállás, az anarchizmus és a kapitalizmus ellenzése, amelyről ezek a képek beszélnek mennyire vannak szorosan összefonódva – ez megérne egy külön bejegyzést. Erről csak annyit mondanék, hogy az általam ismert LMBT+ aktivisták zöme nem anarchista, nem ellenzi a kapitalizmust és nem ért egyet az erőszakkal. Mindazonáltal annak azért örülök, hogy ez a kép a neten kering, ugyanis alkalmas arra, hogy eloszlassa a "gyenge, védtelen melegek" sztereotípiát, ami sajnos sok ember fejében él még mindig. És igen, tanulják meg az Iszlám Állam hohérai, hogy a szexuális kisebbségek is tudnak küzdeni, és visszalőnek, ha meg kell védeniük magukat!

tquila-bdt.jpg

"Ezek a köcsögök fasisztákat ölnek"

dff_v21vyaa-z3t_jpg-large.jpeg

A TQILA és az IRPGF közös kiáltványa

komment

Tibi atya: a pap, aki kiáll a Pride mellett

2017. július 12. 17:47 - Nándor Imre Cseh

Sajnos eljutottunk odáig, hogy Magyarországon majdnem az egyetlen “pap”, aki nyíltan szolidarítást és támogatást nyújt a Pridenak és ezt ország-világ előtt is vállalja, az Tibi atya. Aki az elmúlt éveket nem az internettől izolálva töltötte, az biztos, hogy találkozott már a fiktív, iszákos atyával: kezdetben egyszerű viccoldalként kezdte, amely az egyházon és a magyar alkoholizmus rögvalóságán gúnyolódott, majd saját kocsmát nyitott, és a poénjai egyre inkább kezdik elhagyni az egyszerű, részeges humort. Mostanra Tibi atya blogol is, és ugyan sokszor nem értek mindennel egyet, amit ír, de meg kell hagyni, a Prideot és a vele kapcsolatos álszent társadalmi felháborodást igen jól közelíti meg. A minap például VV Aurelio  ún. “helikopterezését” hozta fel példaként, aminek kapcsán sajátos módon szinte senki nem háborodott fel azon, hogy egy pucér pasas pörgette nemiszervét több millió tévénéző képernyőjén; ellenben a Pride, ahol mindenki felöltözve volt jelen, az ország viceházmestereinél és erkölcscsőszeinél továbbra is kivágta a biztosítékot, mondván, hogy egy morális fertő (lásd a mellékelt bejegyzést).

 

Nem szeretném górcső alá venni azt, amit Tibi atya írt: ez nem kíván részletes elemzést. Ahogy magáról Tibi atyáról sem szeretnék véleményt mondani. De gondoljuk csak végig, mi is történt: adott egy facebookos viccoldal, ami a Prideot és az LMBT+ közösséget konkrétan több, mint egymillió követője előtt védelmébe vette. Ugyan Tibi atyánál már egy ideje megfigyelhető az a trend, hogy társadalmi kérdésekben is hangoztatja véleményét, azt nem vártam volna tőle soha, hogy egy ilyen témát felkaroljon és konkrétan állást foglaljon – nem azért, mert az oldal szerkesztőit homofóbnak, vagy transzfóbnak tartanám, sokkal inkább azért, mert ez egy olyan téma, aminek boncolgatásával likeolók tízezreit lehet elveszteni egy pillanat alatt és mint minden ilyen oldal, így Tibi atya is a likeolók és az audienciájának a létszámából él. 

10494852_421830104623956_650981637257159404_n.jpg

Tibi atya (forrás: https://facebook.com/tibiatya/)

Az pedig, hogy ilyen keményen beleállt ebbe, nem kevés bátorságot kíván és olyasfajta civil kurázsira vall, ami ma Magyarországon komoly hiánycikk. Ugyan vannak cégek, szervezetek és hírességek, akik a Prideot támogatják, de ők többnyire egy értelmiségibb réteget képviselnek, vagy multinacionális vállalatok (pl. Google, Prezi stb.), innentől fogva az általuk befolyásolható réteg is kisebb, mivel nem az átlagemberhez szólnak a közleményeik. Tibi atya ellenben egy olyan facebook oldal, ami az átlagembernek íródik, és átlagemberek is likeolják: majdnem minden társadalmi réteghez szól és emiatt fontos ez a kiállás, amit tanusított. Az Élet és Irodalmat, vagy a Forbesot lényegesen kevesebben olvassák, mint Tibi atyát, és a társadalmi homofóbia csökkentéséhez nem csak az értelmiségi, vagy gazdagabb rétegek elfogadását kell kivívni, hanem az egyszerű, hétköznapi emberét is – ez pedig úgy lehetséges, ha olyan csatornákon és olyan módon kommunikálunk, mint azt Tibi atya teszi nap, mint nap. Ez a néhány posztja a Prideal kapcsolatban többet ér, mint a legtöbb előadás, vitaest és kulturális cikk, amit ez a blog, vagy akár a legtöbb LMBT+ szervezet és fórum egy év alatt produkálni tud, egyrészről mert sokkal többen olvassák, mint az LMBT+ közösség teljes létszáma kis hazánkban, másrészről, mert nem tematikus oldal és így olyan emberekkel is meg tudja értetni, hogy mi az a Pride, a tolerancia és a másság elfogadása, akik ilyesmi témákkal a mindennapjaik során nem nagyon foglalkoznak és találkoznak. És mivel Tibi atya a magyar facebook egyik gigásza a hatalmas követőtáborával, így ez az apró gesztus számunkra igenis értékes és nagy segítség. 

Egyszóval, köszönjük Tibi atya ezt a bátor kiállást mellettünk. Ennek örömére és a te tiszteletedre ma biztosan felbontok egy üveg jóféle bort.

(Mielőtt rámdobná valaki a követ, hogy de mi van Tibi atya korábbi munkásságával, és egyes, esetlegesen "homofóbnak" kikiáltott vicceivel, közlöm: nem szeretnék Tibi atyával an sich foglalkozni, most csak ez az egy húzása, ami érdekes számomra. Mellesleg, én ugyanúgy tudok nevetni a meleg-vicceken, és aki erre nem képes, az sürgősen tanuljon öniróniát.)

komment

Miért menjünk ki a Pridera?

2017. július 05. 10:44 - Nándor Imre Cseh

Még LMBT+ körökben sincs a mai napig közmegegyezés arról, hogy érdemes-e kimenni a Pridera. Vannak ismerőseim, akik lelkes támogatói az eseménynek és ott vannak, ha csak tehetik, és vannak olyan ismerőseim is, akiket teljesen hidegen hagy a dolog. Én abszolút Pride-párti vagyok, és emiatt most csokorba szedtem néhány okot, amiért igenis érdemes kimenni a Budapest Pridera július 8.-án.

  • Láthatóság: az ún. Titkos Ilonkák (magukat nem felvállaló melegek) kora régen lejárt, ma már a láthatóság a legfontosabb. Hogy lehetne valaminek az érdekeit képviselni, amit nem is lehet látni? – ez volt a probléma évtizedeken keresztül a melegközösségben, és ez az, aminek Stonewall vetett véget. Láthatónak lenni annyit jelent, mint nyomást gyakorolni: ha a világ meglátja, hogy mennyien vagyunk, tudatjuk velük: igenis, számolniuk kell a szexuális kisebbségekkel.
  • Emlékezet: Stonewallra emlékezünk. Ugyanolyan megemlékezés ez, mint más is; nekünk, szexuális kisebbségeknek is megvan a történelmünk, kultúránk és fontos, hogy ezekről tudjunk és ezekre megemlékezzünk.

43925.jpg

  • Bátorság: minden évben annyian vannak azok, akik a Prideot be akarják tiltani, szét akarják verni, vagy csak meg akarják akadályozni. Meg kell mutatnunk nekik, hogy nem félünk tőlük, akkor is megtartjuk a Prideot, ha a fene fenét eszik.
  • Azonosulás: a mai napig sok heteroszexuális fejében a melegek hajtűdobáló ripacsokként élnek. Ezzel szemben, ha egy ilyen eseménykor azt látják, hogy mi sem vagyunk különbözőek tőlük, felmerül bennük a kérdés: miért is kellene ezeket utálnunk? Ezért azt javaslom, hogy akik mennek a Pridera, bátran vigyenek el magukkal heteroszexuális barátokat, ismerősöket, családtagokat – mutassuk meg nekik, hogy mi sem különbözünk, ugyanolyan emberek vagyunk.
  • Buli: legyünk őszinték, a Pride valahol egy karnevál is. Vonulunk az utcán, szól a zene, az emberek jókedvűek, táncolnak, mosolyognak, a hangulat remek – kit érdekel az a pár tucat látens meleg, akik a kordonok mögül mocskosbuziznak? Ha más miatt nem is, hát egy kis kikapcsolódás kedvéért érdemes kimenni Pridekor egy jót bulizni a tömeggel.

Végezetül pedig, hadd válaszoljak valamit azoknak, akiktől már évek óta azt hallgatom, hogy pucéran, vagy tangában vonulunk fel. Valahányszor eddig kint voltam a Prideon (és volt pár olyan alkalom!), eddig alig láttam olyat, hogy valaki közszeméremsértően jelent volna meg. Félmeztelen táncosok? Persze, olyanok voltak. Miért, a Budapest Parádén anno nem voltak? Dehogynem, ott mégsem zavart senkit. És legyünk őszinték, 30 fokban azért jó érzés lekapni a pólót magunkról. Ha pedig elvétve akad egy-egy olyan ember, aki talán túl kihívóan öltözik fel, felmerül a kérdés: miért, máshol nincsenek ilyenek? Ha az ember jár-kel a városban azért összefut pár érdekes alakkal, most pont a Prideon nem lenne pár ilyen? Az ő dolga, ha neki jól esik, ám legyen: erről szól a Pride. Elfogadni, tisztelni a másikat és a másik másságát.

Boldog Prideot mindenkinek! :)

komment

A német parlament megszavazta a melegházasságot

2017. június 30. 09:16 - Nándor Imre Cseh

Gyors hír: ma reggel a német parlament, a Bundestag megszavazta az Ehe für Alle kezdeményezést, ezzel pedig engedélyezte az egynemű pároknak is a házasság lehetőségét Németországban. 393 képviselő szavazott igennel, 226 nemmel, köztük Angela Merkel szövetségi kancellár. (Forrás: tagesschau.de)

 

komment